|
....::iskolánk::... |
|
|
| |
|
|
|
|
Menü |
|
|
| |
|
|
|
|
...::Képek 06-os 8.K.-róL::... |
|
|
| |
|
|
|
|
...::Links::... |
|
|
| |
|
|
|
|
...::Ismerősök oldalai::... |
|
|
| |
|
|
|
|
...:: 8.K. menü ::... |
|
|
| |
|
|
|
|
...:: 8.K. ::... |
|
|
| |
|
|
|
|
Magyar-Angol Kéttannyelvű Általános Iskola és Vendéglátó Szakiskola |
|
|
| |
|
|
|
|
...::Humor::... |
|
|
| |
|
|
|
|
...::Idézetek,versek::... |
|
|
| |
|
|
|
|
...::Nektek::... |
|
|
"Mindannyian utazók vagyunk e világ vadonjában, és a legjobb, amire utunk során akadhatunk, egy őszinte barát." | |
|
|
|
|
...::Illúzió??::... |
|
| FIGYU! Ha sokáig nézed a zöld foltot, egyszer csak kirajzolódik egy ZSIRÁF! Próbáld csak ki!
Ugye hogy igazam volt??? :D :D | |
|
|
|
|
Ballagunk:( |
|
| 1,
"Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy továbbadni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod,eltűnik. Ha kisajátítod,tönkreteszed. Tartsd szabadon, és örökre a tied marad."
2,
„Egy korszaknak akkor van vége, amikor az alapját képező illúziók elpárologtak.”
3,
"Sohase felejtsd el, honnan érkeztél,s mennyi mindent kellett megtenned azért, hogy idáig elérj!"
4,
"Elmúlt, mint száz más pillanat, De mi tudjuk: mégis múlhatatlan, Mert szívek őrzik, nem szavak."
| |
|
|
|
|
pikcsör |
|
| Tartalom | |
|
|
|
|
|
|
...::A SIKLÓ,mint a világ legveszélyeebb állata::... |
|
| A sikló, mint a világ legveszélyesebb állata...
A sikló a legveszedelmesebb kígyó a világon. Igen, a sikló, nem a csörgokígyó, nem a kobra, hanem a sikló. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az alábbi megtörtént eset.
Volt egyszer egy család Texasban, és rengeteg cserepes palántájuk volt. Egyik nap huvösre fordult az ido, és hogy meg ne fagyjanak a növények, a feleség kezdte behordani oket a házba. A palánták egyikén egy pici kis sikló bújt meg. Ahogy a szobában megmelegedett, hirtelen csúszni-mászni kezdett, aztán a hevero alá menekült. A feleség mindezt látta, sikolya pedig velotrázó volt. A férj a zuhanyzóból anyaszült meztelenül rohant be a szobába. Hitvese reszketve közölte vele, hogy kígyó van a hevero alatt, mire o négykézlábra ereszkedett, és körülnézett. Ugyanekkor jött be a szobába a család kedvenc kutyája, aki játékból, vagy talán köszönésképpen hideg és nedves orrával megbökte emberünk csupasz hátsóját. A férj azonnal elájult, azt hitte ugyanis, hogy megmarta a kígyó. Szegény asszony szentül meg volt gyozodve róla, hogy férje szívinfarktust kapott. Azon nyomban kihívta a mentoket. Az ájult embert hordágyra tették, és éppen vitték volna ki a szobából, amikor a kígyó ismét elobújt. Ezt látva az egyik mentosegéd elso ijedtségében hirtelen elengedte a hordágy fogantyúját. Nos, akkor tört el a férfi lába, kórházba kellett vinni. Viszont a kígyó még mindig bent volt a lakásban, a feleség tehát áthívta a szomszédot, hogy segítsen. A hos szomszéd megígérte, hogy elkapja a siklót. Hozzáértésérol így adván tanúbizonyságot, egy összecsavart újságpapírral felfegyverkezett, és elkezdett boszen össze-vissza csapkodni a hevero alatt. Rövid ido elteltével úgy döntött, hogy a kígyó már nincs a szobában, és ezt közölte is a háziasszonnyal, aki végre megnyugodva, de fáradtan roskadt le a heverore. Viszont alighogy keze a párnák mögé csúszott, érezte, hogy ott bizony egy kígyó ficánkol! Sikolya ismét velotrázó volt, de ezúttal el is ájult, a sikló pedig rutinosan újra a hevero alá menekült. A szomszéd az ájult non azonnal elkezdte a szájból-szájba lélegeztetést. Eközben érkezett meg bevásárló körútjáról hos szomszédunk felesége, aki a látványtól - miszerint férje a fekvo szomszédasszonyt csókolgatja - rettenetesen felboszült, és egy szatyor konzervdobozzal hátulról úgy fejbevágta hitvesét, hogy az rögtön elájult. Szétrepedt fejborét késobb több öltéssel kellet összevarrni. Újra mentot hívtak, akik megállapították, hogy a sérültet kórházba kell szállítani, és kimentek a hordágyért. Közben a zajra magához tért az ájult háziasszony, és amikor meglátta a földön fekvo, eszméletlen szomszédot, szentül hitte, hogy ot is megmarta a kígyó. Kiment tehát a konyhába, fogott egy üveg pálinkát, és jóindulatúlag kezdte beletölteni az emberbe. Közben megjöttek a rendorök. A pálinkától buzlo, ájult ember láttán részeges családi verekedésre gyanakodtak. Mindenkit le akartak tartóztatni, miközben a két asszony hevesen próbálta elmagyarázni, hogy az egész felfordulás egy rohadt kígyó miatt van. A még mindig ájult férfi és megszeppent felesége a mentokkel távozott. A kis sikló közben kimászott a hevero alól. Erre az egyik rendor fegyvert rántott, és lott. A kígyót ugyan nem találta el, de az eltévedt golyó kitörte a hevero mellet álló dohányzóasztal lábát. Az asztal felborult, a lámpa lecsúszott róla, az izzó eltört és felgyújtotta a függönyt. Erre a másik rendor - hogy a tüzet eloltsa - hevesen csapkodni kezdte az égo függönyt, de olyan ügyetlenül, hogy kiesett az ablakon a hátsó udvarra. Ott ráesett a család kedvenc kutyájára, az meg a nagy ijedtségtol úgy megvadult, hogy elkezdett össze-vissza ugrálni, végül kirohant az utcára, ahol egy autós ugyan kikerülte, de emiatt nekiütközött a parkoló rendorautónak, és az rögtön ki is gyulladt. Eközben az égo függönyrol a tuz átterjedt az egész házra. A szomszédok hívták a tuzoltókat. Jöttek is, sot annyira siettek, hogy már útközben elkezdték kitolni, emelni a létrájukat. Le is szakítottak vele minden létezo elektromos vezetékeket, az egész környék órákig villanyáram és telefon nélkül maradt. Hosszú hetek, hónapok teltek el. Mindenkit hazaengedtek a kórházból, a házat újjáépítették, a rendorök új autót kaptak, az élet újra visszazökkent a rendes kerékvágásba. Körülbelül egy év múlva a család otthon TV-t nézett, az idojárás jelentésben pedig éppen hideg éjszakát jósoltak. A férj megkérdezte a feleségét, mit gondol, nem kellene-e behozniuk a palántákat éjszakára. Az asszony erre szó nélkül lelötte. | |
|
|
|
|
|
|
...::Iskolánk::... |
|
|
| |
|
|
|
|
...::Üdvözlünk::... |
|
|
| |
|
|
|
|
...::Boldog Névnapot Kívánunk!::... |
|
|
| |
|
|
|
|
...::Napszak::... |
|
|
| |
|
|
|
|
...::Chat::... |
|
|
| |
|
|
|
|
...::A nap képe::... |
|
| A nap képe:
| |
|
|
|
|
...::Naptár::... |
|
| 2025. November
H | K | S | C | P | S | V | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 01 | 02 | 03 | 04 | 05 | 06 | 07 | 08 | 09 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 01 | 02 | 03 | 04 | 05 | 06 |
|
| | |
|
|
|
|
...::Mottó::... |
|
| "A siker nem az, ha feltűnést keltesz akkor, amikor belépsz valahová,
hanem az, ha majd emlékeznek rád, amikor már elmentél!" | |
|
|
|
|
...::Ballagási búcsúvers:(::... |
|
|
Ez a világ legszebb ballagási verse..
Búcsú elégia
A szárny megnőtt, üresen áll a fészek, Csak álom volt a régi jó világ, És mint a fecske alkonyati szélnek Ma szárnyat bontott egy sereg diák. Bilincs lehullott, vígan zeng az ének, Szabadok vagyunk, nagyon szabadok… Mégsem felelnék, hogy ha kérdeznétek: E szabadsággal boldogabb vagyok? A lomb lehull, majd új levélre serken, Örök időktől így rendeltetett, Mégis mért van, hogy így, szabadság nyerten Még sem találom régi kedvemet? E kis csapat ma mámorosra gyúlva Elhagyja ezt a régi iskolát, Ráhajtani kitudja hányszor fogja Krisztus-munkától izzó homlokát. Mert az álmok nem válnak valóra, A pára száll megfoghatatlanul, Ott fent mintha örömrózsából volna, De jaj nagyon fáj, hogyha visszahull. Elindulunk az élet tenger útra, Beszállásra vár sok piciny ladik, Hogy látjuk-e még, csak az Isten tudja, Kékes-köd-fedte régi partjaink. Lehet, hogy élet-circusokban várnak Mogorva bánat-gladiátorok, Lehet, hogy visznek Karthausi barátnak Sötét, magányos sír-kolostorok. Hányszor fogunk elbukni tört reménnyel, S várni jövendő hirtelen-halált, S hányszor fedjük be gyászos szemfedővel Akaratunk fátum ravatalát. És Istenem, kitudja hányszor serken Újult erőre csüggedő valónk, Átok-dárdáktól, szó-nyilaktól verten Hányszor zengünk csatára riadót. Merre megyünk, nem nevet az élet. Amerre megyünk nem terem virág, Fellegek közt a lélek nem remélhet Újból meglátni fényes csillagát. Mert ott az erdők keresztfát teremnek, És Golgota a hegynek a neve, Az utak mind a hegyre fel vezetnek, A kereszt a lét Júdási végzete. Ott minden ember messiássá válik, S önön lelkének lesz Prométheusza Mindenki, aki oly utakra vágyik, S aki az igazságot szomjúhozza… Komor falát a régi iskolának Kacagásunk többé nem csengi át. Minket az élet Golgotái várnak, S lelkünket visszük áldozat gyanánt. Most menni kell. Értünk üzent a végzet, Bohó álom volt, lenge délibáb… – S karöltve, lassan, harcmezőre lépett Nehány zord-sorsú Erdélyi diák. Kolozsvár, 1925. (Ifjú Erdély, 1925. október) | |
|
|
|
|
:) |
|
|
Köszönöm,hogy itt jártál.
Gyere máskor is!! | |
|
|
|
|
...::Cursor::... |
|
|
| |
|
|
|
|
...::Egérkövető::... |
|
|
mousetrail-06
|
|
|